Mégiscsak föl kéne oszlatni ezt a parlamentet!

„Jöjjön hát az előrehozott országgyűlési választás, és vele az igazság pillanata, majd a »normális« kormányzás. Mindenkinek érdeke lenne, de senki se akarja? Oszoljék a parlament, szavazzunk az újról már áprilisban!

Miről beszélek? Még tavaly év végén, szilveszterre hajolva derült ki, hogy egyszerre szúrt ki furának tűnő tételeket a 2025-ös, idei évi költségvetésében Kovács Gergely, a Kutyapárt elnöke, valamint a Vox Populi blog. Pontosan 8,4 milliárd forintot, amit a 2026-os választás nyomtatvány- és postai költségére terveztek be. Hamar elterjedt a vélekedés, hogy Orbán Viktor előrehozott választást akar, mert annyira fogyóban a Fidesz támogatottsága, annyira megelőzte őket Magyar Péter, hogy nem mer tovább várni. A Vox Populi még azzal az elmélettel is kacérkodott, hogy egyenesen »Varga Mihály bosszúja, hogy nem a költségvetési tartalékba írta be az előrehozott választás költségét, ezzel a kis fülessel akart jó pontokat szerezni a Tisza Pártnál«.

Magyar Péter is azonnal lecsapott a témára, újévi beszédében (melynek opcióját a regnáló államfő fura módon átengedte neki) már nem egyszerűen valószínűsítette, de követelte az előrehozott választást. Azt is hamar megtudhattuk, hogy április végén lehet szerinte reális a voksolás. A kormány cáfolt, az ellenzék habosított, Gyurcsány Ferenctől Jakab Péterig sokan álltak elő azzal, hogy ők mindig is ezt mondták (tényleg).

Aztán elülni látszott ez is, mint megannyi »magyar Watergate«, és mint a kivezényelhető tanároktól a szívhangrendeletig minden sajtóbarát fölhorkanás – mely elcsöndesüléssel az a legnagyobb baj, hogy ha nem mindent arra futtatnának ki, hogy »és ezért kell lecserélni Orbánt ránk«, akkor tán még meg is lehetne beszélni magát az ügyet, azokkal is, akik nem akarnak titeket. Se. De ehelyett mindig van egy újabb ügy, valóban fontos ügy, és két perc alatt ott tartunk, hogy nem is arról beszélünk, hanem a kormányváltásról. Sőt, ne mondjunk megosztó dolgokat, mert majd akkor a kiábrándult fideszesek nem szavaznak a mindenkori ellenzéki fedáksárira (zárójelben teszem hozzá, régi szokásom az nekem, hogy mindaddig szarok ám a kiábrándult fideszesekre, míg úgy tesznek, mintha nekik akkor is igazuk lett volna, meg most is). Szóval a végén mindig fullba nyomták a kretént, Oscar bácsi meg nem gyütt.

Akkor én most érvelek egy kicsit amellett, hogy a hetek múltán már-már elfelejtődni látszó előrehozott választás miért lenne mégis helyes és hasznos.

Kezdjük a mindenkit érintő elemekkel: több területen is egészen csapnivaló kormányzás folyik jelenleg Magyarországon. Pártpolitikai törésvonalak fölött gomolyog az aggodalom, hogy Nagy Márton tényleg tudja-e, mit csinál, a számok ijesztőek, hiány, infláció, forintárfolyam… A jövő minimum rizikós. Aztán: Pintér Sándor érthetetlen tétlenséggel szemléli önnön szobra ledőlését, amennyiben rossz életű herbálos bűnözők törik a rendőrminiszter nimbuszát. Önparódiába fordul a kormánysajtó, amikor hetekig vekeng azon, hogy hárommillió forintot adott a főváros a chemsexbulik (nem megyek bele, hogy mi az) ártalomcsökkentésére, jaj, drogos búzák, de közben két kézzel takarja a szemét, hogy ne lássa, hogyan eszi meg a pancsolt drog a vidéket. Holott utóbbi, a fene egye meg, első lépésben rendészeti kérdés lenne, rendőrök gumibottal, berúgott ajtók és leültetett dílerek. Minden smonca az oktatással meg szociálpolitikával aztán jönne.

Aztán: ott a közlekedés is. Lázár János úgy viselkedik, mint a rakoncátlan gyerek, aki direkt végighúzza a botot az utca összes léckerítésén, hogy mindenki őt hallja. Aztán: a rogáni plakátkampány és konzultáció ismét egy drágán érdektelen kudarc (jaj, leírtam Rogán Antal nevét, pedig az nekem tilos), és hosszan sorolhatnám. Sok a gond, aminek már nem ugranak neki, mert csak a bajt hozná jövő tavaszig, a sikert még nem.”

Nyitókép: MTI/ Balogh Zoltán